Jobb egyszer megmutatni: három példa többet ér tíz jelzőnél
Előbb-utóbb minden cégtulajdonos leírja ugyanazt az utasítást: „Legyél barátságos, de profi.” Az AI-asszisztens engedelmeskedik, és olyan szöveget ad, mintha egy szállodai prospektusból vágta volna ki. Nem a modellel van a baj. A jelzőket mindenki másképp érti. Egy új kollégának sem tartana előadást a hangnemről: a kezébe adná a csapat három legjobb e-mailjét, és ebédre ráérezne. Az ügynök ugyanígy tanul.
- Gyűjtsön össze öt valódi választ, amire büszke. Keresse elő őket a levelezésből vagy a chatekből: egy árajánlatkérés, egy panasz, egy időpont-módosítás, egy udvarias nem. A neveket és telefonszámokat törölje, mielőtt bármi az AI elé kerül.
- Tegyen mellé egy rossz választ, „ilyet soha” felirattal. Egyetlen elrettentő példa gyorsabban tanít, mint egy újabb szabály. Egynél többet ne, különben az utasításból rémségek kabinetje lesz.
- Minden válasz fölé írja oda az ügyfél üzenetét. A pár a lényeg: így az ügynök nemcsak a hangját tanulja meg, hanem azt is, kinek mit kell mondani.
- Húzza ki a feleslegessé vált jelzőket. Ha a példákban eleve rövid mondatok és keresztnevek vannak, a „meleg, tömör, közvetlen” csak zaj. Csak azt a szabályt tartsa meg, amit példával nem lehet megmutatni, például: „árat soha ne mondj dátum nélkül”.
- Havonta frissítse a gyűjteményt. Ha az ügynök olyan választ ír, amit bekeretezne, az bekerül a példák közé. A minta egyre jobb lesz, a szabályokat pedig senkinek sem kell újraírnia.
A szabály megmutatja az ügynöknek, hol a kerítés. A példa megmutatja az utat. Amikor ügyfélnek építek ügynököt, nem stílusútmutatót kérek először, hanem öt választ, amire büszkék.